/weiser balázs/csizsár dalma/barcza gergely/kukucska gergely
“A lengyel Kulturális és Műemlékvédelmi Minisztérium 2006(!) májusában létrehozta a Lengyel Történeti Múzeum projektet. Ennek célja egyértelműen az ország bekapcsolása volt a nemzetközi vérkeringésbe társadalmi, kulturális és gazdasági téren egyaránt. A kiírásban a nagy szavak (a történelem ismeretének hatása a jelenre és a jövőre, a társadalmi öntudat stb.) mellett megtalálható a lényeg; a kulturális siker titka – a gazdaságihoz hasonlóan – a kulturális erőforrásokkal profin és hatékonyan gazdálkodó menedzsment.A kutatással, oktatással és kiállítás-szervezéssel is foglalkozó programban dolgozó jelenleg 31 fős csapat a tervek szerint 150 fősre fog felduzzadni, hogy az új múzeum épületének látogatóit, kutatóit kiszolgálhassák. Pontosan megfogalmazták a működés legapróbb részletét is, a célközönség összetételét, számát, a kiállítás koncepcióját, az egyes termek elrendezését, belmagasságát, installációját, és valószínűleg már az éjjeli őrökkel is személyesen megkötötték a szerződéseket.
A helyszín Varsó újjáépített óvárosától délre, a városon észak-déli irányban végighúzódó jégkorszaki töltés peremén található. Ezt a Visztula felé meredeken letörő 20-25 méteres zöld magaslatot sikerült a 70-es években a déli elkerülő körgyűrű autópályájával keresztülvágni, és ezzel a lejtő eredeti egyensúlyát, a történelmi tengelyre fűzött épületek, vízmedencék rendjét megbontani. Hogy miért pont ide álmodták meg a lengyelek az új múzeumot, és miért nem egy Visztula parti telekre? Valószínűleg össze szerették volna kötni a kellemeset a hasznossal. A kétfordulós pályázat első köre így legalább annyira szólt a környék rendezéséről, mint a Történeti Múzeumról, a kiíró határozott kérése volt az út teljes vagy részleges lefedése, a két oldal összekapcsolása.
A zsűri nem volt kíváncsi az optikailag tuningolt tervekre, sztárépítészes elkenésre. A programhoz hasonlóan kerek perec megmondták, mit kérnek, az 1000-es árnyékolt helyszínrajzon a fényeket szigorúan június 21-e délre állíttatták. Három darab 70×100-as lapra kellett ráférni az előre meghatározott tartalommal, ami gondolom nem csak nekünk okozott fejtörést, de abszolút érthető döntés volt. Így össze lehetett hasonlítani (és valószínűleg csak így) a beérkezett 324 tervet.
Pár adat a kiírásból és az első forduló utáni értékelésből:
A beruházás tervezett költsége: 87 millió euró
Az épület alapterülete: max 20.000m2
Becsült látogatószám: 550 000 évente
Pályázat kivételek száma: 654 (lengyel 161, amerikai 55, francia 45, kínai 37, spanyol 33, Mexikói 31… magyar 4 )
Beadott tervek száma: 324
A zsűri összetétele és egy tanulságos összehasonlítás a tavalyi pesti városháza pályázattal már korábban is olvasható volt az építészfórumon.
Második fordulóba jutott és csapatonként 20000 Euróhoz 10 pályázó. Feladatuk az épület alapos végigrajzolása, a kiírás szigorának megfelelően. Végső döntés 2009 december 6-ra várható. A 350000 eurós összdíjazású pályázaton a nyertes 70000 eurós fődíjra és megbízási szerződésre számíthat.
Mi sajnos semmi ilyesmire, de ezen a pályázaton így is érdemes volt elindulni.
A barokk történelmi tengely, az észak-déli Ujazdowskie sugárút és az autópálya egy többszintes elnyúlt csomópontban a Plac na Rozdrozu senkiföldjén találkozik, körülbelül a budai BAH csomóponthoz hasonlóan. A térnek egy földtől elemelt, elliptikus, multifunkcionális épülettel adtunk új karaktert. A meglévő tömegközlekedési megállókat, közlekedőmagokat, üzleteket magába foglaló épületben kapott helyet Varsó – főbb turista célpontjait összekötő – új libegőjének “Történeti Múzeum” nevű megállója is. (De nem vetettük el a futópálya vagy az uszoda ötletét sem.)
Az autópályát a XX. sz. tengelyeként kezeltük, nem akartuk leradírozni a felszínről. Mivel a töltés mindkét oldala sűrűn parkosított és a fákra kínosan ügyelni kellett, a múzeum épületének szinte egyetlen hely, az útpálya fölötti rész maradt. Célunk az volt, hogy a múzeum látogatói a különböző történelmi korok kiállítóterein áthaladva egy pillanatra részesei legyenek a jelennek. A múzeum nagytermeit befüggesztettük a pálya felé, így az itt áthaladó napi 100-130 ezer autó is része lett a kiállításnak. A közlekedőket, felvonókat a kétoldali transzparens falban helyeztük el, a termek installációjának behelyezése a fenti szerviz járatról történik. A belógatott dobozokban az állandó- és időszakos kiállítások, irodák, kutató-, előadótermek kaptak helyet.
Végül csak annyit, hogy irigylem – nem is kicsit – a továbbjutott csapatokat* és a lengyeleket, hogy háromévnyi előkészítő munka után sikerült összerakniuk egy ilyen pályázatot.”
Barcza Gergely
cikk az építészfórumon
D1618 mu''hely 