Tanulmányút/ México

Autokonstrukciós folyamatok az építészetben, avagy rögtönzött szociális munkás

Eötvös Ösztöndíj Beszámoló/ Mexikó/ Kukucska Gergely

 

1. Tampiquito

32 óra, egy párizsi átszállás, egy mexikóvárosi reptéri éjszaka után landolok Monterrey (Észak-Mexikó) külvárosában. Ismeretlen világba érkeztem. Hamarosan találkozom két építésztársammal – Diego Peris-szel (TXP) és Gianluca Stasi-val (CTRL+Z építész műhely). Másnap elkezdjük a közös workshopot (ARQUITECTURA EN ACCIÓN) a CEDIM egyetem diákjaival, ahol meghívott konzulensként veszek részt. Éjszaka néhány órás megbeszéléssel sikerül közös nevezőre jutnunk, hogy milyen irányba szeretnénk terelgetni a nyári kurzus végkimenetelét. Ketten 1:1-es léptékű beavatkozást és az építést támogatjuk. Luca elfogadja. Június 13-án az építész kar igazgatója bemutat a diákoknak és elkezdődik a workshop. Az első nap délelőttje Diego Peris előadásával telik, ahol beszámol madridi építészműhelyének  – Todo por la Praxis, röviden TXP –  közösségi munkáiról, többek között a bogotai ALASKA közösségi park megújításának a folyamatát is bemutatja . Az ebédszünet után a hallgatókkal Monterrey egyik konfliktus-zónájába indulunk. A San Pedro városrész Latin-Amerika egyik leggazdagabb luxus negyede. Paloták, kaszinók, bárok, sportkocsi szalonok sorakoznak. A recept mégsem tökéletes, mert e steril környezet a város egyik szegény szegletét zárja magába. Tampiquito, egy kis karakteres városrész 1500 fő lakosával és a dinamikus szociokulturális és művészeti megmozdulásaival különös identitásra tett szert. …..

Projekt előzmények: 2010 szeptemberében CTRL+Z, Starddle3 (Barcelona) és Implan (San Pedro) közös workshopot tervez a negyed szociális és építészeti problémáiról. Tampiquito fizikailag három részre (felső, alsó, középső) tagolódik a fizikális kapcsolódási pontok hiánya, az egységek közötti közlekedés problémája és külső elnyomó szándékú politikai akarat miatt. Ez a struktúra erősen hátráltatja negyeden belüli kommunikációt és megosztja a lakosságot a különböző szociokulturális aktivitások tekintetében is. A workshop alatt a résztvevők valós megoldásokat keresnek a helyzet változtatására az El Narval helyi szerveződés aktivistájával Luis Álvarez-zel. Eredményeként fontos részletekre derül fény.

2011 júniusában CTRL+Z műhely és ezúttal a CEDIM egyetem nyári kurzust hirdet hallgatóinak. Diegoval csatlakozunk (D1618 műterem) a csapathoz  . A kurzus célja, hogy egy hét alatt autokonstruktív megoldásokkal javítsunk a Tampiquito-ban kialakult helyzeten.

……Csapatunk az AUTOCITY szervizbe érkezik, ahol a Luis Álvarez fogad. Két órás előadás alatt és 45fok melegben megismerjük Tampiquito történetének körvonalait, az aktuális programjait. 1,5 órás terepszemle után Luis felhívja a figyelmünket az egészségügyi központ melletti park rehabilitációs lehetőségére, Diego egy helyi utcai főtt- kukorica- árus – Bernadro – „bici-elotes” kerékpárját szemel ki kommunikációs eszköznek. Lucaval tartott másnapi előadásaink után munkához látunk. A parkban a diákokkal elkezdjük a terep megtakarítását. Egy akciócsoport lehetséges építőanyag kutatására indul. Célunk: a meglévő elhanyagolt teret használhatóvá tenni a helyi kulturális és szociális összejövetelek alkalmaira és Bernardo kerékpárját felújítani és felszerelni az események hirdetésére alkalmas elektronikával és egy postaládával, ahova a szomszédok a közösségre vonatkozó hirdetéseiket bedobhatják. Estére kiderül, hogy az Autocity-be felhalmozott faanyag, néhány fémhordó, használt gumiabroncsok és a csapat által összedobott kb. 4000 peso áll a rendelkezésünkre a projekt megvalósításához. Két nap alatt a negyed lakói megszokják a jelenlétünket és egyre többen csatlakoznak az csapathoz. A gyerekek festenek, a szomszéd „Señora” ebédet főz, Javier fúr-vág-csavaroz. A tér nevet – Parque Barranca – és arculatot kap és használt autógumikból, hordókból és maradék faanyagból bútorok, kerti sütő és mini-lelátó készül.

Péntek este az átadásra összegyűlt szomszédoknak a hallgatók mutatják be egy vetítés és rögtönzött vacsora keretében a parkot és az építés folyamatát. Nagy örömünkre Javier önkéntes parkőrnek áll. A következő héten elkezdjük a „bico-elotes” átalakításának az AUTOCITY műhelyben. A kerékpárt néhány nap alatt felújítjuk és felszereljük egy kommunikációs fekete-dobozzal (gramofon-akkumulátor-erősítő-mikrofon). A kis eszköz és Bernardo felújított háromkerekű „főtt- kukorica-boltjának” átlagos napi ingázása a negyedben belül hatékony információs rendszerré alakul, a kultúrális eseményeket hirdeti.

2. Bustamante

Spontán építészeti kutatások és fenntarthatóság kérdései?

A workshop után megismerkedem a Mundo Sustentable alapítvány (Fenntartható Világ) elnökével Carlos Gomez Flores-szel. Több induló tervezési munkáról tárgyalunk. Az USA határvárosában Mexicali-ban épülő szemétfeldolgozó szociális épületeinek terveivel kezdünk foglalkozni, melynek célja a szeméttelepeken dolgozók képzésére létrehozni egy könnyen reprodukálható szociális egységet újrahasznosított anyagokból. Sajnos a tervezés idő előtt félbeszakad. Saltillo városban tett látogatásunk és a LATREN (2010-ben helyi önkéntesekkel és CTRL+Z műhely irányításával épült kulturális központ) megismerése után Gianluca, Carlos és Dr Alfonso Martinez Muñoz (UANL) javaslatára július 9-én San Miguel de Bustamante (Észak-Mexikó, Nuevo León tartomány) faluba utazom. A településen egy kis csoport és a Mundo Sustentable együttműködésével készülnek szociális és falufejlesztési programok. A helyi történeti múzeum és oktatóközpont tervezésében veszek részt miközben a területen fellelhető alternatív építési technológiák, anyagok és spontán építészeti technikák felkutatásával foglakozom egy lehetséges szociális minimál-ház fejlesztéséhez. Nagyon lelkesen fogadnak a faluban, de hamarosan szembesülnöm kell a kulturális különbségekből fakadó és integrációs – lásd. „gringo” kifejezés – nehézségekkel. A múzeum tervezésének első fázisában a régi piacépület felújítása és a kiállítóterek belső kialakítása történik meg. A finanszírozási problémák és a nehézkes információcsere miatt folyamatosan változtatnom kell a terveket, miközben a második fázis megvalósításának lehetőségét vizsgálom. A múzeum épületnek a tetejére árnyékolóval védett közösségi teret tervezünk, ahol a rendezvények mellett a falu hagyományainak gyakorlására teret adó kültéri nyitott műhely kap helyet. A projekt minimális költségvetése miatt olyan helyi építőanyag után kutatok, amit egyszerű eszközök használatával a helyi kaláka és a szomszédos monterrey-i egyetem diákjaival közösen meg tudunk építeni. Bustamante-ban semmilyen újrahasznosítható építőanyagot nem találok, mert az általános szegénység miatt már minden alkalmas tárgyat beépítettek a szomszédok. Az új építkezésekhez az anyagot a CEMEX (Mexikó és Latin-Amerika legnagyobb cementgyártó vállalata) biztosítja. A faluban a betonblokkból készült „modern” kunyhók jelentik a gazdagságot, míg az ősi építőanyagokat – a vályogot, pálmát – a helyiek többsége ma már megveti. A Cemex szociális részlege a közösségekbe egyszerű betonüzemeket telepít, ahol egy helyi mester irányításával a családok maguk készíthetik el a házaikhoz szükséges betonblokkokat annak fejében, hogy a legyártott elemek 50% a Cemex tulajdonában marad piaci értékesítésre. A hatékonyan működő rendszerben azonban a komplex szociális szükség feltérképezése és a megfelelő oktatás hiánya miatt a házilag készített épületek nem megfelelő minőségben készülnek. Tapasztalatom szerint az anyag változik, de a „tákolás” minősége nem. Az ősi technikák háttérbe szorultak. A faluban végigjártam a még létező hagyományos házakat, felkerestem az ősi építésmódokat ismerő mestereket és dokumentáltam a technikákat.

A múzeum közösségi teraszának a fedésére végül a sivatagban találtam egy lehetséges megoldást. A maguey vagy agave kaktusz 7 évente körülbelül 5-7 méter hosszú rostos szárat növeszt (quiote) a virágzáshoz. A növénynek csak a gyökere marad életben a virágpor elszórása után. A bambuszszerű szárat korábban egyszerű szerkezetek (kerítések, tetőszerkezetek, stb.) építéséhez használták, de meglepő módon a megfelelő időben kivágott szárat megfőzve lédús táplálékot is kaphatunk. (A Mexikóvárosi Antropológiai Múzeum adattára szerint a növény rituális szerepet is betöltött, rostjaiból kötelet és ruhát is készítettek, leveleiből nyerik ki többek között a tequila és a mezcal ital is.) A környékbeli pampákon rengeteg maguey nő és a quiote mindenféle felhasználás nélkül pusztul el, ma már senki nem használja. Kisebb csapat segítségével pár hét alatt megfelelő mennyiségű szárat lehetne gyűjteni a könnyűszerkezetes árnyékoló megépítéséhez. Daniel – szobrász barátom – segítségével, kisebb gerenda méretű mintákat veszünk a növényekből és laboratóriumba küldjük. Ha megfelelő az anyag múzeum szerkezetének elkészítéséhez, akkor mégis lehetséges minimalizálni az építkezés költségét és egy jó példát mutathatunk egy ősi anyag modernkori alkalmazásához; a kaláka saját kezével építheti meg a szerkezetet miközben az összes anyagi ráfordítást a településen tartja. Ezekben a hetekben is a második fázis terveit készítem és várom a laboratóriumi eredményeket. A pozitív visszajelzés esetén a második fázist 2012 nyarán tudjuk megvalósítani.

2*. Bustamante/ szociális és kulturális szervezés

A Bustamante-ban töltött 2,5 hónapos tartózkodásom alatt a kis szállásom szociális központtá alakul. Gyorsan szembesülnöm kell a nagyfokú munkanélküliség, a gyerekprostitúció, a súlyos alkohol- ill. drogfogyasztás és az erőszak problémáival. A Mundo Sustentable igazgatója meglepődve hallgatja a beszámolóimat és arra a következtetésre jutunk, hogy csupán fizikális terek létrehozásával ezek a folyamatok nem befolyásolhatóak. A tervezéssel párhuzamosan egyszerűen megvalósítható, de a helyi közösség energiáját szükségszerűen használó kulturális események (recepteket) kezdek szervezni. Célom megmutatni, hogy a szomszédok kis összefogással igényes programokat tudnak szervezni, ami által morálisan is erősödni képes a település. Daniel, Nico, Manolo, Cecy és más barátok segítségével utca mozit – Cine en tu barrio – szervezünk, ahol különböző negyedekben a házak homlokzatára vetítünk filmeket. A siker és egyben a kritika elmaradhatatlan. A polgármesterrel – Oscarral – listát írunk a további lehetséges akciókról.

Október 12-én átadják a Centro Holistico épületét, ahol a Mundo Sustentable szervezet előadásokkal és workshopok-kal igényes oktatási, kulturális programokat szervez. Az első program keretében Lobo Azul (Kék farkas) sámán és pszichológus egyhetes család rehabilitációs programot tart. Juan Carlos agrármérnök az alternatív háztáji növénytermesztésre tanítja a lakosokat…

3. CEMEX/ Independencia negyed (Monterrey)

Augusztus közepén CEMEX segítségünket kéri egy monterrey-i konfliktus-negyedben tervezett szociális építészeti beavatkozás terveinek az elkészítésében, azonban az állami és regionális politikai nézeteltérések 2 hét múlva ideiglenesen befagyasztják a projektet. Olyan rendszer kidolgozását kezdjük, ahol a negyedben élő, de az aktuális drogháború következményeitől – az erőszakhullámtól – szenvedő lakosok biztonságos közlekedését és élettereinek javítását tervezzük.

 

4. kutatás / Mexikóváros és a déli szegény tartományok

3 hetes utazás alatt a főváros és Chiapas illetve Oaxaca tartomány szociális építészetével ismerkedem. A trópusi éghajlatnak megfelelően egyre minimálisabb költségvetésből épülnek a lakóházak. Minél délebbre haladok, annál több helyen találom meg az ősi technikák továbbélését és a kaláka építés nyomait. A bambusz és a pálma használata általános az itt is jelen lévő betonblokk üzemek mellett.

 

5. konferencia és workshop: UR

Október 9-én újból északra utazom. Egy napos workshop vezetésére és egy konferencia megtartására kapok meghívást az Univesidad Regiomontana Egyetemre (Nuevo León, Monterrey). A 2×1,5 órás gyakorlat – INTERSTICIOS – alatt a hallgatókkal egy jövőbeli egyetemkörnyéki mikro beavatkozás lehetőségét vizsgáljuk. A 1,5 órás konferencián a korábbi munkáinkat, a bustamante-i projektet és a mexikói tapasztalataimat mutatom be. Az egyetem vezetőitől ígéretet kapok a jövőbeli együttműködésre és biztosítanak arról, hogy a bustamante-i közösségi építést is támogatják, akár egy nyári kurzus keretében.

Október 13-án reggel 7 órakor felszáll a repülőgépem Európa felé.

About these ads

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: